Tudjon meg többet ünnepeinkről, népszokásainkról! - Pünkösd

E nap neve a görög pantékoszté, „ötvenedik nap” jelentéséből ered, mivel a pünkösdöt a húsvétot követően, az ötvenedik napon ünneplik.
A keresztény kultúra átvette az ősi zsidó hagyományból származó ünnepet.
A II. századtól kezdve a Szentlélek eljövetelét, valamint a keresztény egyház megalapítását ünneplik ekkor. A pünkösdi király és királynő választás a középkor óta szokás, melynek alkalmával a templomból hazaindulók megnézhették a legények ügyességi és lovaglási vetélkedőjét. A győztes egy évig a falu első legényének számított, a pünkösdi király címet is viselte, ingyen italt kapott a kocsmában és meghívást a lakodalmakba. Minden esztendőben új királyt választottak, ezért született meg a szóláshasonlat: „Rövid, mint a pünkösdi királyság.”

A XVIII. századból származó adatok főként hazánk északi részéről szólnak. Bél Mátyás 1736-ban Csallóköz leírásával kapcsolatosan magyar szokásra utal a pünkösdi királyválasztással…” A falusi nép ugyanis ősi szokás szerint a pünkösdi napokra királyt szokott választani, akit a nép nyelvén „Pünkösdi Királynak” vagy „ideiglenes királynak” neveznek. Nemegyszer úgy jönnek ide össze, hogy az istentiszteleten való közös részvétel helyett is táncra és ugrándozásra özönlenek.” 

Hazánkban a XVIII. század végétől királynőválasztást is szokás emlegetni. A dunántúli pünkösdi királyné feje fölé kendőből díszsátrat, vagy baldachint terítettek, közben folklorizálódott egyházi énekeket énekeltek. A pünkösdi hagyományoknál énekelt rítusének említi Szent Erzsébet nevét is. Itt kap szerepet a pünkösdi rózsa, mivel az Erzsébetről szóló legendában is megjelenik a rózsacsoda.  

Balassi Bálint, mint kedvelt ünnepről írt költeményében: 

„Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, 
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebbítő szele!”

Bálint Sándor: „Minden népnél megtalálható valamilyen formában a tavasz megünneplése: a telet jelképező szalmabábot vízbe dobják, esetleg elégetik, pünkösdi királyt és királynőt választanak, akik a tavasz eljövetelét, a termést, szaporodást akarják mágikus szertartásokkal biztosítani… Az egyház, ha nem is tudta őket teljesen kiirtani, keresztény tartalommal igyekezett megtölteni.”
(A Magyarság Néprajza III. 356-357.p.)

A témához ajánlott irodalom:
Dömötör Tekla: Naptári ünnepek népi színjátszás. Bp. Akadémiai Kiadó, 1983.