Tudjon meg többet ünnepeinkről, népszokásainkról! Február - Böjtelő hava

A teletzáró hónap két jeles ünnepén, a gyertyának van jelentősége.
Február 2-án Gyertyaszentelő Boldogasszony napján gyertyát szenteltek, amely egyik legrégebbi szentelménynek számít. A szentelt gyertyát születéskor, súlyos beteg mellett, halálozáskor, húsvétkor és karácsonykor is meggyújtották. A népi hiedelem szerint, ha a medve a téli álmából felébredve kijön a barlangjából, és a napsütéses időben meglátja az árnyékát még hosszú tél vár ránk. A borús, hideg idő azt jelenti, hogy nem sokára itt a tavasz, így már nem tér vissza a vackába.

„Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél, nem tart sokáig a tél”
                                                                         (Mura vidéki gyűjtés)

A szentelt gyertyának a következő napon, február 3-án is szerepe volt. Szent Balázs püspök ekkor áldást osztott a torokfájás ellen a szentmise végeztével. A pap ima kíséretében, keresztbe tett gyertyát tartott az eléje járulók torkához, melyet Balázs-áldásnak, balázsolásnak neveztek el. Így vált Szent Balázs a gyermekek védőszentjévé, a szentelt gyertya torokvédő orvossággá.
A Balázs-napi népszokások gyökerei a középkori Közép-Európába nyúlnak vissza. A Balázsjárás legjelentősebb célja az adománygyűjtés, amely egy újabb lehetőség volt a gyerekek számára, hogy tréfás-játékos köszöntőjükkel ismét bekopogtassanak a házak ajtaján:

„Gazda gyorsan kelj föl mostan,
hozz minékünk jó bort, 
valamid van a házadnál
mindenedet csak hozd!
Nézd a nyársunk üres, a hasunk is éhes,
Ha sajnálod szalonnádat légy magad is éhes!”
                                            (zalai népi gyűjtés)

Egyes vidékeken püspöki süveget, csákót, kardot viselő diákok a dalos előadásért cserébe kolbászt, szalonnát és babot kaptak, melyet a tanítónak adtak, aki megvendégelte őket.

A telet búcsúztató ünnepek, népszokások, és a hozzájuk kapcsolódó hiedelmek sorát a tavaszvárás időszaka váltja fel.