Tudjon meg többet ünnepeinkről, népszokásainkról - Luca nap

Luca-napja

Karácsony tájára jellemző ünnepkörök egyike a december 13-ra eső Luca-napja, mely ősi hiedelmeken, és sajátos szokásokon alapszik. E nap elnevezése a Szicíliában született, majd vértanúhalált halt Szent Lucára eredeztethető vissza.

A Gergely-féle naptár reformja (1582) előtt az év legrövidebb napja volt, melyhez a leghosszabb, és a néphit szerint a legboszorkányosabb éjszaka tartozott. Gonoszjáró napként tartották számon, ezért dologtiltó nap volt a nők számára. A különböző tájegységeken, az eltérő népszokások sorában legismertebb, a több napon át tartó Luca-szék faragása. A lassú készítési folyamat eredményeként maradt fenn az a szólás, mely szerint:” Sokáig készül, mint a Luca széke”. Karácsonykor az éjféli misén, a már kész Luca-székre állva, készítője megláthatta a boszorkányt.

A hagyományok közül kiemelkedik a lányok jövendőbelijükkel kapcsolatos jóslása is, Luca-cédula formájában. Főként a Dunántúlon elterjedt, ma is gyakorolt néphagyomány a lucázás, kotyolás. A fiúk sorra járva a falvak utcáit, bőségre utaló szerencsekívánást kántálva kopogtattak be a házakba, amit az ottlakók ajándékokkal (alma, dió, aszalt gyümölcs) háláltak meg. A Luca-pogácsa sütésének módja jelezte a következő elhunyt személy kilétét. E jeles napon tréfák sora is megengedett volt, többek között a szekér feltevése a háztetőre.  A tizenkét napból álló Luca-kalendárium előre megjósolta az elkövetkezendő tizenkét hónap időjárását. A régi időkben a karácsonyi asztalra Luca-búza is került díszként, amely utalt az eljövendő termésre.  
A Luca-napja jósló és serkentő szokásokat helyez a középpontba, melyek a közelgő újesztendőre hívják fel a figyelmet.

A témához ajánlott könyvek: 
Dömötör Tekla: Magyar Népszokások
Tarján Gábor: Mindennapi hagyomány
Boross Marietta-Karácsony Zoltán-Tátrai Zsuzsanna: Magyar Népi Kultúra