Tudjon meg többet ünnepeinkről, népszokásainkról! - Május 1.

A majálisok, táncmulatságok napjának ünneplése az ókorba nyúlik vissza. E napon ünnepelték a rómaiak a Maiát (az ő nevéből ered a hónap elnevezése is).
Maia a termékenység egyik istennője volt, valamint a természet is ekkor borult virágba. E korban a diákok és a céhekben dolgozó legények kivonultak a természetbe, majd ott vidám majálist tartottak.

A XV. században Temesvári Pelbárt szerzetes, író, prédikációjában utalt a két apostolra is ezzel a szokással kapcsolatosan  hangsúlyozva, hogy május elsején Fülöp és Jakab vértanúságára is emlékeznek. „Inkább azonban abban kell keresnünk a magyarázatot, hogy ma van május elseje, és ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva árnyas erdők és ligetek kellemességével, madarak énekével gyönyörködtették magukat…”-tetté hozzá a prédikátor.

Hazánkban e században (XV.) már szokás volt a házakat zöld lombos ágakkal feldíszíteni. Később a legények májusfát állítottak annak a lánynak, akinek udvaroltak.
Az országban tájegységenként eltérően ünnepeltek, a fa fajtáját, annak díszítését illetően.
A Jászságban jegenye vagy nyárfa került kivágásra erre a célra, színes papírokkal és üvegekkel feldíszítve.
Palócföldön a legény felállította a fát, a díszeket a leány és az édesanyja helyezte fel az ágakra. Május végén, pünkösdkor „kitáncolták” a fát táncmulatság kíséretében. Új népszokásként a fiúk cserepesvirággal adják tudtul a kiszemelt lánynak szándékaikat. 
 

Első ízben 1890-ben a magyar munkások rendeztek felvonulást május elsején Budapesten.
A Salgótarján környéki bányászok a két világháború között titokban gyűltek össze május elsején, hogy ünnepeljék a majálist, melynek emlékére e környéken ma kirándulásokat, találkozásokat szerveznek.

A témához ajánlott irodalom:
Dömötör Tekla: Magyar népszokások