Tudjon meg többet ünnepeinkről, népszokásainkról! - Szent Iván hava

 

Június: Szent Iván hava

 

Keresztelő Szent János ünnepéhez kötődő rítusok szerte Európában, így hazánkban is ismertek. Magyarországon a XI. században honosodott meg Keresztelő János ünnepe.

A szentiváni szokások fő vonásai közé tartozik a tűzgyújtás (átugrálás, tüzes karika eregetése, fáklyagyújtás), mágikus cselekedetek (tűzzel, vízzel), növényekkel kapcsolatos hiedelmek és cselekmények, valamint szerelmi varázslás.

Hazánkban a tűzgyújtást szentiváni tűznek nevezik, melyet régen a nyári napfordulóval hoztak kapcsolatba. E nap június 21-re esik, melyet a legnagyobb pogány ünnepként tartottak számon. Az ekkor gyújtott tüzek egyfajta rituális megtisztulást jelentettek. A XV. században Temesvári Pelbárt leírása a tűz és fáklyagyújtásról nem, mint elvetendő pogány szokást, hanem egyházi emlékszokásként említi. A szentiváni tűzgyújtáshoz számos hiedelem köthető, többek között a tűzbe dobott gyümölcsnek gyógyító erőt tulajdonítottak, valamint a gyermekek számára szórt alma a betegségektől óvta őket. A mezei virágokból font koszorú a tűzvész ellen védte a házat.

 

„Az szent Iván tüzét el-felrakták vala,
Mesterséggel azt mind csináltatták vala,
Udvarló vitéz nép azt ostromolja vala,
Az nap vigasságban el-aláment vala…”

/Istvánfi Pál: Historia Regis Volter.1539./

 

1570-ben írta Heltai Gáspár: „Hallottam, hogy igen hosszú a Szent Iván éneke, hogy az ördög azt megkezdvén, el nem végezhette, hanem meg fuladot rayta.”

Magyarországon Szent Iván éjszakáját nyárközép néven is említik, mely a június 23-áról 24-ére virradó éjszakát jelenti.

 

A témához ajánlott irodalom:

Dömötör Tekla: Naptári ünnepek népi színjátszás. Bp. Akadémia Kiadó, 1983.
Dömötör Tekla: Magyar népszokások. Bp. Corvina Kiadó, 1977.