Tudjon meg többet ünnepeinkről, népszokásainkról - Vízkereszt

Vízkereszt

A karácsonyi ünnepkör zárása és a farsangi időszak kezdete január 6. vízkereszt napja. E téli ünnep elnevezése Jézus megkeresztelésére utal. Az egyház ekkor vizet szentelt abban a hitben, hogy gógyító és gonoszűző ereje van. A víz mellett tömjént is szenteltek, így alakult ki a házszentelés szokása, melyet a katolikus vallású vidékeken e napon a papok és a kántorok alamizsnagyűjtéssel kötöttek össze. A megszentelt házak szemöldökfájára a napkeleti királyok nevének kezdőbetűit írták. A hit szerint a három betű G+M+B (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) és a szenteltvíz megvédte a ház lakóit, valamint az állataikat.
Az egyik legrégebbi keresztény ünnepet ezért háromkirály-járásnak is nevezik, amely leginkább a dunántúli tájegységen terjedt el. A fiúk és a lányok ekkor házról-házra járva csillagot tarva a kezükben, köszöntő éneket adtak elő vízkereszti csillagozás néven: 

„Háromkirályok napján dicsérjük énekkel,
Országunk egy istápját vigadozó versekkel.
Szép jel  és szép csillag, szép napunk támad, támad.”
                                                           (Népi ének)

A vízkereszthez időjóslás is köthető, utalva a tél keménységére, amely az eljövendő esztendőben gyér termést jelent. Az ekkor megcsordult eresz a tél végét jelzi, és jó termést ígér. 
Napjainkban élő népszokás szerint e napon bontják le a karácsonyfát, és veszi kezdetét a farsang időszaka.

A témához ajánlott könyvek:
Boross Marietta - Karácsony Zoltán – Tátrai Zsuzsanna: Magyar népi kultúra
Dömötör Tekla: Magyar népszokások
Dömötör Tekla: Naptári ünnepek