Szerintem bőven elfér a horror kategóriában, bár igaz, egy thrillerbe inkább belesimulna, (még ha kissé kiszámíthatóak is az események). Láttam már ettől rosszabbat is! Ó de még mennyit… Alapjáraton nem kedvelem a darabolós, csak vérfürdőre kihegyezett „hentes kedvence” történeteket. Besokalltam belőlük! (Itt egészen elfogadható mennyiségű kaszabolás és vér volt.) Szeretem az ilyen tébolyult lélektanú sztorikat, pláne ha kísértetes, és ha kicsit be is lassult a közepén, én nagyon jól szórakoztam közben is. A ház, a ruhák, a színek, az egész hangulat iszonyatosan jól meg volt komponálva. A karakterek is jók. Pláne a sötét lelkű csábító Thom. :P Meg Carter bácsi! Nem is kiáltottam ám fel, hogy: Bobby Bobby Bobby!!! Á dehogy… De Edith-et sajna nem zártam a szívembe.
Viszont ahogy belépett az épületbe, egyből nekem is beugrott Rose Red. :) De ez azért más…
Na, egyszóval: tetszett!